Ígérd meg

2015. 04. 20.

Sötét van. Látok semmit és hallok. De nem érzek. Mi ez? Hol vagyok?

-Istenem!-hallom meg egy lány hangját. Ő a legjobb barátnőm. -Kérlek,ébredj fel.-fogja meg a kezemet.

-Úristen! Mi történt vele?-hallom meg egy férfi hangját. Az exem. Most csukja be az ajtót, és beljebb merészkedik.

-Te meg mit keresel itt?-engedi el barátnőm a kezemet.-Nem okoztál még elég kárt? Ez is tuti miattad van.-kel ki magából.

-Sajnálom.-suttogja a srác.

-Sajnálhatod is.-mondja a barátnőm,majd visszaül mellém, és újra érzem keze melegét az enyémen. Vagyis nem. Bárcsak érezném. Csak onnan tudom, hogy meleg a keze, mert mindig az.-Most menyj el.-néz rá a harmadik félre ha engem is beleszámítunk.

-Kérlek, had maradjak itt.-kéri.

-Nem.

-Kérlek.-néz kérlően. Ha jobban megnézem volt barátomat fogyott és karikás a szeme. Ő is úgy szenvedett ahogy én? Én hogy is szenvedtem? Hogy lett ez az egész?

*Egy szombati napon találkoztam a legjobb haverommal.

-És nem volt balhé, hogy velem vagy és nem vele?-kérdezi régi jó barátom, az akkor még barátomra gondolva.

-Csak egy pici. De nem baj. Nyugi, majd megnyugszik.-mosolygtam rá.

-Akkor jó.-mosolyodik el ő is.

-És most merre?-kérdeztem.

-Fagyi? Meghívlak egyre.

-Tudod, hogy utálom, ha más fizet.-sóhajtottam.

-Tudom…De most az egyszer engedd meg. Nem fogsz tartozni. Épp elég nekem a barátságunk.-modta tök cukin.

-Jaaaj dearanyos vagy.-öleltem meg.

-Ez az igazság.-ölelt vissza, majd elmentünk a város legjobb fagyizójába.

-Milyet kérsz?-kérdezte.

-Oreosat és Túrórudisat.-mondtam.

-Akkor egy Oreosat és Túrórudisat kérnénk. Meg egy Málnásat és Csokisat.-mondja a csajnak aki a fagyikat szép gombóc alakba belerakja a tölcsérekbe.

-Köszönjük.-mosolygunk a lányra, miután kifizeti a legjobb barátom a finomságokat, aztán elindulunk cél nélkül.

Pár órát még bolyongtunk mire megállt előttem.

-Mi a baj?-kérdeztem. Mire megcsókolt.

-Csak barátok?-hallottam meg egy srác hangját. Ne a barátom.-Nagyot csalódtam benned. Ezennel szakítok veled. Szia!-hagyott is ott.

-Hogy tehetted ezt?-ütögettem sírva a mellkasát.*

Azóta megbeszéltük ezt a dolgot a legjobb haverommal. Bár már kevesebbet találkozunk.

Egy hónap tellt el azóta. Elkezdtem inni, cigizni és vagdosni magam. Volt pár öngyilkos kísérletem, de egyik se sikerült. Meglátszanak a hónap nyomai a kezemen, úgymond. A sok vágás a karomon, meg a kísérletek.

Hát igen, ez van ha nagyon szeretsz egy embert. Egy embert, aki eldobott téged egy félreértésből.

Legjobb barátnőm mindig próbált felvidítani, de nem sikerült neki.

*Aztán ma, mikor elmentem egyet sétálni a fülemben bömbölt a zene. Zöldre váltott a lámpa előttem és láttam, hogy jön egy kocsi. Elindultam a zebrán, és vártam, hogy utolérjen. Hát igen. Utolért. Olyan erővel nekem csapódott. Majd onnan már csak foszlányokra emlékszem. Egy nő kiabált, hogy valaki hívja a mentőket. Aztán az a következő és utolsó emlékem, hogy feltesznek a hordágyra és betesznek a mentőbe.*

Ennyi.

-Jó, legyen. Maradj itt vele. Én lemegyek egy kávéért.-áll fel barátnőm. Ne. Ne hagyj itt.

-Rendben. Köszönöm.-mondja az exem, a legjobb barátnőm meg kettesben hagy minket.

-Istenem! Úgy sajnálom. Tudod, nem gondoltam át amit mondtam. Azt hittem, hogy ez a helyes. Tudom, rosszul tettem, hogy nem hittem neked. De már hiszek. Hiszek vagy fél hónapja. Csak nem mertelek megkeresni. A helyett, hogy bátorságot öntöttem volna magamba szinte minden egyes nap berugtam, ha meg nem piáltam akkor meg otthon itattam az egereket.-vallja be.-Kérlek. Bocsáss meg. Sajnálom.-csókol meg.

Mire elkezdek érezni. Egy fehér fényt látok, majd kinyitom a szememet. Mivel hirtelen jön a fény elkezdek hunyorogni.

-Úristen!-mondja, majd a nevemen szólít.-Végre, annyira aggódtam érted.

-Megbocsájtok.-mondom rekedtes hangon.

-Hogy mi? Hisz nem mondtam semmit.

-De én hallottam mindent. Tudom, most hülyének nézel. De hallottam és láttam mindent, míg kómában voltam.-mondom kicsit félve, hogy nem hiszi el.

-Én elhiszem. De soha többet ne csinálj ilyet. Ígérd meg.-fogja meg kezemet.

-Soha többet ne hagyj el.-nézek mélyen a szemébe.

-Ígérem.-mondja, majd megcsókol.

THE END